11.FEJEZET

/Kellan/

Némán ültünk egymással szemben, miközben  a szavai visszhangoztak  a fülemben.
"Van egy lányom".
Hirtelen nem tudtam mit is mondhatnék.
Ez az amire egyáltalán nem számítottam.
Arra viszont kíváncsi voltam, hogy ezt nekem mikor akarta elmondani, ha most nem jövök utána és nem tudom meg.
-Nekem mikor akartál szólni róla? - tettem fel neki a kérdést, mire a szemembe nézett.
-Sajnálom. Nem akartam hogy így tudd meg. Meg akartam várni míg visszamegyünk a városba és megtalálni az alkalmat hogy elmondhassam.
-Értem - ennyit tudtam csak kinyögni, míg emésztettem a hallottakat.
Így, hogy tudom  van egy lánya, rengeteg kérdés volt a fejemben amikre tudni szerettem volna a választ.
Elsőként például hogy hol van a lánya apja?
Ashley elszomorodott mikor erről kérdeztem.
Miután elmesélte mi történt vele, elmondott mindent, részben megértettem.
Nem lehetett könnyű neki sem, ott maradni egyedül egy gyerekkel.
Mikor az apjáról mesélt, és hogy csak akkor maradt volna melette ha Ashely elveteti a babát, ennél a résznél már láttam hogy a sírás kerülgeti.
Oda akartam menni hozzá, hogy magamhoz öleljem, de képtelen voltam megmozdulni.
Miután mindent elmesélt csendben ülltünk egymással szemben.
Ashely volt az aki megtörte a csendet.
-Gondolom ezután köztünk is megváltoznak a dolgok - mondta lehajtott fejjel.
Erre sem tudtam felelni.
Részben mert igaza van.
Ez hogy van egy lánya sok mindent megváltoztat.
Egy dolgot biztos nem.
Azt hogy szeretem őt.
Közelebb mentem hozzá és leültem a lába elé a földre.
-Azt tudnod kell, hogy szeretlek, de ezt még meg kell emésszem. Erre a hírre nem voltam felkészülve - mondtam neki miközben megfogtam a kezét.
-Tudom. És megértem. Én is szeretlek, nagyon, de megértem ha ezek után azt akarod hogy vége legyen. Ettől féltem nagyon. Hogyha megtudod köztünk vége lesz. Azt tudom, érzem hogy szeretsz, de féltem és még most is félek, hogy ez sok lesz neked. És eleget szenvedtem már, főleg mikor a lányom apja elhagyott, és ő a világon a legfontosabb nekem. Ezért is voltam olyan sokáig egyedül. Manapság nem sok olyan férfi van aki örül neki ha a nő mellé egy gyereket is kap. De annak aki velem akar lenni ezt el kell fogadni. Lilian a mindenem. - mondta.
Lilian. Tehát így hívják a lányát.
Ismét csend borult közénk, és azon gondolkoztam amiket mondott.
Megértem őt hogy így gondolja, a helyében én is így gondolnám.
Tudom hogy szeretem őt, de azt hiszem, neki és főleg nekem is kell egy kis idő hogy ezt átgondoljam, és ezt neki is elmondtam.
-Rendben - volt ennyi a válasza. Ahogy ezt kimondta mérhetetlen szomorúságot láttam a szemében és még valamit.
Ugyanazt amit én is érzek?
Hogy nem akarom elveszíteni őt?
De ezt át kell gondoljam.
Hisz, így minden más lett.
Neki van egy kislánya, amit ha együtt maradunk, nekem is el kell fogadnom.
Csendes töprengésünket az édesanyja hangja szakította meg.
-Kicsim Lil téged hív.
-Megyek anya - mondta és mindketten felálltunk.
Édesanyja ismét eltűnt az emeleten.
Ashley a lépcső míg én az ajtó felé indultam meg.
-Ne haragudj, csak kissé ledöbbentem, és át kell gondoljam - fordultam felé.
-Tudom. Én sajnálom hogy nem mondtam el előbb. De megértelek. Menj - mondta.
Ahogy ezt kimondta szomorúan fordult el tőlem és elindult fel a lépcsőn, én meg csak néztem távolodó alakját.
Kijöttem a házból és a házunk felé vettem az irányt.
Hazafelé sétálva próbáltam végiggondolni a ma történteket.
Reggel még minden rendben volt. De azóta minden megváltozott.
Nemsok séta után megérkeztem.
Belépve, mindenki elhallgatott a nappaliban.
Nemtudtam elmondjam e nekik mi történt.
Végülis olyanok ők mint a családom, és valamikor úgy is megtudták volna.
A hütőhöz léptem egy üveg sörért és letültem hozzájuk a nappaliba.
-Na mi történt? Minden rendben? - kérdezte Kris, mire mindenki a válaszomra várt.
-Semmi sincs rendben - mondtam ki, és így is gondoltam.
Tudtam hogy beletelik egy kis időbe  míg átgondolom, hogy hogyan is lesz azután.
-Mi történt? - kérdezte mostmár Rob.
-Ashelynek van egy lánya - közöltem velük, mire ők is annyira ledöbbentek mint én mikor megtudtam.
-Micsoda? Egy lánya? - záporoztak a kérdéseik.
-Igen, egy lánya.
Beállt a kínos csend, ők is emésztgették a hallottakat.
-Hát gondolom ez változtat a dolgokon - mondta Rob.
-Mi lesz most veletek? - kérdezte Kris.
-Nemtudom. Ashely mindent elmesélt. De muszály volt egy kis időt kérnem, míg átgondolom. Ez így sok volt hirtelen.
Hirtelen nemtudom miért Nikkire kaptam a tekintetem, aki mintha még örült is volna hogy így alakultak a dolgok.
Elnézést kértem tőlük, és felmentem a szobámba.
Lezuhanyoztam és az ágyamba dőltem.
Ahogy a fejem a párnára hajtottam még mindig éreztem rajtuk az Ő illatát.
Annyira szerettem volna ha itt van velem.
De tudom, hogy most neki is nehéz, és lehet hogy a viselkedésem és a reakcióimmal csak még nehezebbé tettem neki.
De nemtudom hogy reagálhattam volna erre.
Tudtam, hogy aludnom kell egy kicsit, és holnap tiszta fejjel átgondolni mindent.
Egy dologban biztos voltam, hogy szeretem őt, és nem akarom elveszíteni - ezekkel a gondolatokkal merültem álomba.
Reggel nem bírtam sokáig aludni, a földszintre érve láttam hogy a srácok sem.
Sejtettem hogy rólam volt szó, ugyanis gyorsan elhalgattak ahogy leértem.
-Sétálok egyett, muszály gondolkodnom - mondtam nekik, utána átmegyek Ashelyhez - tettem hozzá.
Erre a kijelentésemre idegesen járatták a szemüket egymáson.
-Mi van? - kérdeztem tőlük.
-Jackson felhívott, hogy visszamennek a városba. Már nincsenek itt - mondta Rob.
Ahogy ezt kimonta, egy hang szüntelenül csak egy szót hallatott a fejemben: VÉGE, VÉGE.
Tehát elment.
-Hazamegyek - mondtam ki az első gondolatom és ismét a szobámba indultam hogy összepakoljak.
Rob nemsokkal később utánam jött.
-Sajnálom haver. De ne menj el.
-Musály. Hazamegyek. Egy kicsit egyedül akarok lenni - mondtam neki.
-Tudom, hogy ezt át kell gondolnod, hogy mi is lesz ezután, de próbálj okosan dönteni.
Rob leültt az ágyamra míg pakoltam és közben elmeséltem neki mindent.
Egy ideig ő is hallgatot, míg nem megszólalt.
-Akkor gondolom neki sem lehetett könnyű, hisz végig benne volt, hogyha elmondja neked megtörténik az ami meg is történt hogy elmész. Neki sem lehet könnyű, hisz neki van egy lánya akiről gondoskodnia kell. Gondolt át és beszélj vele.
-Tudom, de előtte letisztázom magamban a dolgokat. Tudod, imádom őt. De hirtelen megtudni hogy van egy kislánya sok volt nekem. Ezt tudom ha őt akarom vele együtt a lányát is el kell fogadnom. De ezzel nem is lenne baj, csak félek. Nem vagyok az az apa típus, nemtudom mit tegyek.
-Elhiszem. De külön lesztek egy kicsit, átgondolod, és csak remélni tudom hogy helyesen döntesz. Szeretitek egymást, és megtudjátok oldani. És biztos vagyok benne hogy ha úgy döntesz hogy folytatjátok a kislányt is megszeretnéd. Gondolj bele, biztos ugyanolyan tündéri mint az édesanyja - mondta Rob.
Ebben igaza lehet - gondoltam magamban, mire elmosolyodtam magam.
Összecsomagoltam, elköszöntem a többiektől is.
Rob a kocsihoz ia kijött velem, és megígérte hogy egy két nap és ők is jönnek és benéz hozzám.
Kocsiba szálltam és hata indultam.
Nemsok kocsikázás után már otthon is voltam.
Lezuhanyoztam és a kanapéra telepedtem, hogy átgondoljam a dolgokat.


/Ashely/

Hála az égnek, Lilnek semmi komoly baja nem volt, csak egy kis megfázás.
Miután Kellan elment, másnap reggel rögtön megkértem anyáéket menjünk haza.
Összapakoltunk és elindultunk haza.
Egész hazafelé utón rajta gondolkodtam.
Valamiért úgy éreztem, nem látom őt többet.
Hogy ez sok volt neki, és hogy vége lesz.
Pedig már most annyira hiányzik. De őt is megértem, hisz erre nem számított.
De ahogy neki is mondtam, ha engem akar, a lányommal együtt kell elfogadi.
És attól félek ez az ami neki nem fog menni.
Anya és Jackson is próbált vigasztalni, nemsok sikerrel.
Miután Lilivel hazaértünk délután letettem őt aludni, míg én is lepihentem egy kicsit.
Másnap reggel képtlen voltam itthon üllni, bementem dolgozni.
Lilt előtte elvittem a bölcsibe.
Belépve az irodába Sarah rögtön kérdések millióival bombázott.
Tudtam, hogy úgy sem szabadulok tőle.
Így ebéd időben mindent elmeséltem neki. Azt is hogy Kellan tud Lilről.
Ő is mint anyuék is, biztosított ról,a hogy minden rendben lesz, és hogy az én mackóm visszajön hozzám.
Az én plüssmacim.
Ha tudná mennyire hiányzik - gondoltam magamban.
Annyira féltem ettől és be is következett.
Féltem újra beleszeretni valakibe és utána ismét csalódni.
De beleszerettem, és ismét egyedül vagyok.
Bár legbelül reménykedek benne, hogy elfogad így is, és folytathatjuk a kapcsolatunk, mégis féltem, hogy nem így lesz.
A napom csak teltek, és róla semmi hír.
Annyira hiányik.
Jacksont megkértem derítsen ki róla valamit, hogy legalább tudjam mi van vele.
Egyik délelőtt fel hívott, hogy Rob pont Kellannál van.
Aki napok óta alig mozdul ki, és hogy rögtön miután megtudta hogy hazajöttem, ő is visszajött a városba.
Semmit sem szerettem volna jobban mint vele, mellette lenni, de ez most csak rajta múlik.

/Kellan/
A napok csak teltek, és nem nagyon jutottam semmire, azon kívül hogy bármit megadnék hogy Ashely itt legyen velem.
Végig gondoltam mindent amit mesélt.
Tudom hogy neki sem lehetett könnyű egyedül, és megértem hogy a lánya a legfontosabb neki.
De tudom hogy ahhoz hogy visszakapjam a lányával együtt kell elfogadnom.
Ekkor jutottak eszembe Rob szavai.
Elgondolkodtam, vajon hogy nézhet ki a kicsi? Vajon olyan szép mint az anyukája? Biztos - gondoltam.
Nemsokkal később a töprengésemet a csengő szakította meg.
Rob és Kris jöttek hozzám.
Helyet foglaltunk a nappaliban.
-Na mire jutottál? - kérdezte Kris.
-Szereted őt? - kérdezte.
-Igen. Mindennél jobban - válaszoltam.
-Akkor? Mit keresel még itt? - kérdezte Kris.
-Tudom, hogy nem vagy egy apa típus, de a kislány is biztos olyan aranyos mint Ash. Értsd meg őt is. Félt elmondani neked, és attól is ahogy elveszít. Manapság a pasik fejvesztve menekülnek ha megtudják hogy gyereked is van. Megtudjátok oldni, és ahogy ismerlek, biztos vagyok benne ha megismered a lányát jól kifogtok jönni. Miatta, próbáld meg, és magad miatt is - tette hozzá Kris.
Meg kell mondjam, jót tettek a szavai, hála Krisnek tudtam miat akarok és kész volt cselekedni.
Felpattantam a kanapéról, magamra kaptam valami ruhát, kocsikulcsot pénzt vettem magamhoz.
-Hova hova? - kérdezte Rob.
-Hála a barátnődnek, tudom mit akarok, és visszaszerzem - mondtam Kris felé nézve, akinek hatalmas mosoly ült ki az arcára.
-Na végre, hajrá plüssmaci - mondta Kris.
-Segítesz? - fordultam felé.
-Te nő vagy. Vásárolni. Szeretnék venni valamit Ashelynek, és fogalmam sincs mit kéne venni egy kislánynak - mondta mire Rob mellém jött és vállon veregetett.
-Örülök hogy jól döntöttél - mondta a cimborám.
-Én is. Csak azt remélem még nem késő.
-Ne aggódj ő is szeret téged és ketten megoldjátok - nyugtatott meg Kris.
Kocsiba szálltunk és a bevásárlóközpont felé vettük az irányt.
Közben hála Ashely barátnőjének az irodában kiderítettem a címét.
Kris segített valami szép babát választani a kislányának, amit szépen becsomagoltattam.
Szintén a játékboltban voltunk még mikor megláttam valamit.
Rob és Kris ahogy rámnéztek és látták mit akarod venni tudták hogy Ashelynek lesz és erre elmosolyodtak.
Rob és Krist visszavittem hozzám a kocsijukért, majd sok szeretcsét kívántak és megígértették hogy felhívom őket a hírekkel, el is indultam a cím felé ahol szerelmem lakik.
Sejtettem hogy nem lesz könnyű amibe bele vágok, de miatta megteszem.
Bár nem vagyok egy apa típus, de remélem ha Ashely visszafogad jól kijövök majd a lányával.
Ahogy a ház elé értem egyre idegesebb lettem.
Kiszálltam, megfogtam a lányának szánt ajándékot, és Ashelyét is ami kicsit nagyobb és nehezebb volt, és az ajtó felé indultam.
Becsöngettem és vártam.
Magam mellé fogtam az ajándékokat és vártam hogy kinyissák az ajtót.
Nemsokkal később egy tündéri kislányt nyitott ajtót.
Biztos ő az - gondoltam magamban.
Ahogy megnéztem a csöppséget, rájöttem tényleg olyan szép és aranyos mint az anyukája.
-Mami szerintem hozzád jöttek - kiabált be a kislány.
A következő pillanatban pedig Ashely is megjelent.
-Te?
-Igen én.
-Szeretnék beszéllni veled. Átgondoltam mindent. Szeretlek és bármire képes vagyok hogy ismét együtt legyünk.
-Tudod hogy mivel jár ez - mondta a kislányára nézve aki végig ott állt mellette.
-Tudom, és elfogadom. Együtt megtudjuk oldani, bár nem volt még dolgom gyerekekkel, ezért félek is, de meg akarom próbálni. Együtt veled, veletek - néztem rá és a lányára.
-Biztos vagy benne? - kérdezte.
-Igen - válaszoltam határozottan.
-Szeretlek - mondtam neki és odaadtam neki az ajándékot amit vettem neki.
-Ez az enyém? - kérdezte miközben próbálta megfogni a körülbelül velem egy magasságú hatalmas plüssmacit.
-Csak a tiéd. Ő - mutattam a macira, és én is.
A kövekező pillantban csak azt éreztem hogy a karjaimban tartom, kezeit a nyakam köré fonja míg én a derekát ölelve húzom magamhoz, és olyan szenvedéllyel csókoltuk egymást mintha az életünk függne ettől a csóltól.
Zavartan szakította meg a csókunkat, mikor láttuk hogy a kislánya mosolyogva néz minket.
-Kicsim, ő itt a mama barátja Kellan - mutatott be a kislánynak.
-Ő pedig a kislányom Lilian - mutatta be nekem a kis tündért.
-Szia - köszönt nekem mosolyogva.
És meg kell mondja, a bájos mosolyával rögtön levett a lábamról.
Abban is biztos vagyok hogy ezt a mosolyot az anyukájától örökölte.
-Szia - köszöntem vissza neki és legugoltam elé.
-Ez a maci a mamié? - kérdezte.
-Bizony, de neked is van itt valami - mondta és odaadtam neki a babás dobozt.
-Kibonthatom? - kérdezte mosolyogva.
-Persze, a tiéd - válaszoltam neki.
Segítettem neki kibontani míg Ash a hatalmas plüssmackóját vitte be a házba.
-Köszönöm és nagyon szép - mondta Lilian ahogy meglátta a babát.
-Nézzd mami - mutatta Ash felé.
-Ez csodaszép kicsim, de megköszönted már? - nézett rá Ashely.
-Köszönöm - nézett rám még mindig mosolyogva a kicsilány, közelebb jött hozzám és kaptam az arcomra egy puszit.
-Nincsmit tündérem - mondtam neki a puszija után.
Lilian visszament Ashelyhez és ahogy végignéztem rajtuk, tudtam hogy minden rendben lesz.
Féltem ettől a találkozástól a lányával, de Krisnek ismét igaza volt.
Lilian is egy tündér mint Ashely.
És ahogy megköszönte a babát, és kaptam egy puszit még én is, ki gondolta volna, nagyon meghatódtam.
Ahogy Ashelyre néztem ugyanezt láttam az ő szemében is. Ugyanazt a boldogságot és szerelmet amit én is éreztem.
És ekkor tudtam hogy jól döntöttem és hogy mindent megteszem hogy boldoggá tegyem mostmár mindkét hercegnőmet - mondtam magamban ahogy rájuk néztem.