12.fejezet

/Kellan/

Ashley és én a nappaliban beszélgettünk, míg Lilian mellettünk a fotelben játszott a babával, amit hoztam neki.
Gyorsan eltelt a délután, így mire észbe kaptam, már esteledett.
- Mami felvihetem a szobámba? - fordult Lilian Ashleyhez.
- Persze kicsim, rögtön vacsizunk, megfürdünk és utána alvás - mondta neki.
- Szia Kellan bácsi és köszönöm a babát - jött oda hozzám.
- Nincs mit kislány, de hagyd azt a bácsit, nem vagyok olyan öreg - mondtam neki, mire tündérien elmosolyodott és meglepetésemre kaptam egy puszit tőle, majd felszaladt a szobájába.
Ashleyvel kettesben maradtunk.
- Egy tündér a kiscsaj - mondtam neki.
- Igen, imádom is - felelte mosolyogva.
- Sajnálom, hogy akkor elmentem. Másnap el akartam menni hozzád, de Rob mondta, hogy hazajöttetek, és utána kellett egy kis idő hogy átgondoljam - fordultam felé.
- Tudom, és megértem. Őszintén megvallva azt hittem, hogy többé már nem látlak - mondta ezt kissé szomorúan.
- Arra képtelen lennék - feleltem neki, magamhoz húztam és megcsókoltam.
Az elmúlt néhány napban, amit külön töltöttünk, annyira hiányzott, most pedig végre ismét a karjaimban van.
- Tudod, hála Robnak, és főleg Krisnek, rájöttem, hogy bármit megtennék, hogy ne veszítselek el. Bár ahogy nekik is mondtam, kissé félek ettől a gyerek dologtól, nem sok gyerekkel volt dolgom. De ideje talán nekem is felnőnöm. És remélem, hogy Liliannel is jól kifogunk jönni, mert imádom a mamáját - mondtam Ashnek.
- A mamája is imád téged - válaszolta és egy csókot nyomott a számra.
- És biztos, hogy jól kijöttök. Azzal a babával levetted a lábáról - tette hozzá.
- Hasonlóképp voltam én is. Pont olyan tündéri és gyönyörű, mint te. Rögtön levett a lábamról a kiscsaj - mondtam mire szerelmem elmosolyodott.
- Gondolom, jönnek a szokásos esti teendők, így ideje mennem - mondtam szomorkásan.
- Holnap látlak? - kérdezte Ash.
- Mindenképp - feleltem.
- Mikor mész forgatni? - jött a kérdés.
- Jövő héten. Úgyhogy ha lehet, a héten szeretnék mindent szabadidőmet veled, veletek tölteni, ha nem bánod.
- Annak én is nagyon örülnék, de mivel délelőttönként dolgozok, délután Lillel vagyok, nem tudom, hogy legyen.
- Ha nem zavar a délutánokat tölthetnénk hármasban, így legalább jobban megismerhetném a kis tündéred - mondtam neki, mire láttam rajta mennyire boldoggá tették a szavaim.
- Én benne vagyok, szerintem Lilnek is tetszik majd az ötlet.
- Mielőtt elmész, Lilt majd átviszem anyuékhoz, hogy egy kicsit tudjunk kettesben is lenni - felelte egy kis huncut mosollyal az arcán.
- Az remek lenne - mondtam, és megcsókoltam.
Miután elszakadtunk egymástól ideje volt mennem.
- Holnap hívlak és megbeszéljük a programot - mondtam az ajtóban állva.
- Várni fogom. És köszönöm a macit - mondta a hatalmas plüssmacira nézve, amit hoztam neki.
- Nincs mit. Ha én nem vagyok veled, addig ő emlékeztet rám.
- Ahhoz nem kell maci.
- Szeretlek. És köszönöm. Tudod, nem gondoltam, hogy így is elfogadsz, azt hittem elveszítelek - vallotta be, mire közel vontam magamhoz és a karjaimba zártam.
Kezeit a nyakam köré fonta, fejét a vállamba fúrta.
- Nem fogsz elveszíteni. Igaz, egy kis időbe telt, de rájöttem, hogy imádlak, és ha az kell, hogy visszakapjalak, átmegyek apukába. Bármire képes vagyok érted, és mindent megteszek, hogy működjön így hárman, a kislányoddal együtt.
Ahogy ezeket kimondtam és a szemembe nézett, egy könnycsepp gördült le az arcán.
- Ne sírj cica.
- Csak olyan boldog vagyok. Szeretlek.
- Én is szeretlek - válaszoltam, és ajkaim az övére nyomtam.
- Holnap találkozunk - mondtam miután ajkaink elváltak egymástól.
- Persze.
- Jó éjt neked, és küldök egy puszit a kiscsajnak is.
- Átadom neki - mondta Ashley mosolyogva.
- Imádlak - mondtam, egy utolsó csókot váltottunk és a kocsim felé indultam.
Egész hazafelé utón a ma történteken járt az eszem.
Eszembe jutott Ash, amiket mondott, mielőtt eljöttem.
Nehéz lehetett neki is, hisz ő is azt hitte, hogy a lánya miatt nem tudom elfogadni és elveszít.
Bár még mindig, furán hangzik, ha rá gondolok, hogy én és egy kislány, de tudtam, hogy minden rendben lesz.
Csak azt sajnálom, hogy pont most kell elutazzak forgatni.
Annyi jó van a dologban, hogy mivel a New Moonban kevesebb szerepe van Edwardnak, így nekem nem tart annyi ideig a forgatás. Csak néhány hét. Annyit majd kibírok valahogy. Legalább a hétvégéket szabaddá teszem, hogy akkor hazajöhessek hozzájuk, Ashelyhez és Lilianhez.
Te jó ég. Én apaszerepben - gondoltam magamban és elnevettem magam.
Krisnek igaza volt, és hálás vagyok neki, mert megjött az eszem.
Csak nem lesz olyan nehéz. Ahogy a srácok mondják, néha én is olyan vagyok, mint egy nagy gyerek, így biztos jól ki fogunk jönni a kiscsajjal is.
Elmélkedésemet a telefon csörgése zavarta meg.
- Mondd - szóltam bele mikor láttam, hogy Rob keres.
- Na mesélj, mi volt? - kérdezte rögtön.
- Merre vagytok?
- Igazság szerint, nem messze tőled.
- Oké, feljöttök? Akkor mesélek.
- Oké, rögtön nálad vagyunk. Csá - köszönt el, azzal le is tette.
Ahogy megérkeztem a lakásom elé, Rob és Kris már ott voltak.
Felmentünk hozzám, kerestünk néhány üveg sört és ezek elfogyasztása mellett elmeséltem nekik, mi történt az elmúlt néhány órában.
- Annyira örülök, hogy minden rendben veletek - mondta Kris.
- Hát még én.
- Jól döntöttél haver. Bár nehezen tudlak téged apaként elképzelni - mondta vigyorogva.
- Hát eddig sose gondoltam, hogy egyszer ilyen helyzetbe kerülök, de ahogy Kris mondta, Lilian egy tündér. Jó fej a kiscsaj, szerintem jól elleszünk.
- És mi lesz, míg forgatunk? - kérdezték, mire elszomorodtam. Rossz lesz távol lenni tőlük, pont most, mikor rendbe jöttek a dolgok.
- Mivel, nekem ebben kevesebb szerepem lesz, megpróbálok hétvégéken hazajönni hozzájuk, vagy egyszer akár ők is eljöhetnek, még nem beszéltük meg Ashel.
- Értem. Gyorsan eltelik az a néhány hét, aztán jó ideig lesz ismét pihenő, és akkor élvezheted a csajok társaságát - mondta Rob.
- Úgy bizony haver.
- Arra gondoltunk Krissel, mielőtt elmegyünk, átjöhetnétek vacsizni Ashel hozzánk. Elhívnánk a többieket is.
- Jól hangzik. Holnap megkérdeztem Ashleyt.
- És megkéred, hogy hozza el a kicsit is? Szívesen megismernénk - mondta reménykedve Kris.
- Oké.
- Kedveljük Ashleyt és mivel a te párod, gondolom sűrűn találkozunk majd, így klassz lenne megismerni a lányát is - tette hozzá Kris.
- Ash is kedvel titeket, aminek nagyon örülök, hogy jól kijöttök. Szerintem tetszeni fog neki az ötlet.
- Csak mi leszünk vagy a többieknek is szólunk? - kérdeztem.
- Hát arra gondoltunk, átjöhetnétek hozzánk, csinálok valamit vacsit. És szólhatnánk Peternek, Liznek, Taynak és Jacksnek is - mondta Kris.
- Oké, én benne vagyok, holnap elmondom Ashleynek.
Ekkor jutott eszembe még valaki.
- És Nikki? - kérdeztem kissé félve tőlük.
- Hát nem tudom, gondolkoztunk rajta, hogy szóljunk-e neki. Mivel klassz lenne, ha Ash a kislányt is elhozná, így nem tudom, jó ötlet-e, őt is elhívni, lehet, hogy Ashley kényelmetlenül érezné magát. Szerintem nem haragszik meg, ha most kihagyjuk a buliból - mondta Rob.
-,Azt hiszem, az most jó lenne, nem akarok semmi bajt Ashleyvel, és félek, főleg, ha a lánya is ott lenne, hogy Nikki nem bírna magával.
- Oké, akkor ebből most kimarad. Jobb lesz úgy - mondta Kris, mire mind egyetértettünk.
- És melyik napra tervezed? - kérdeztem.
- Még nem tudom, de kérdezd meg Asht, mikor ér rá, és csörögj ránk. A többiek akármikor ráérnek, így tőle függ. Szólj és megbeszéljük, mikor. És el ne felejtsd mondani, hogy hozza a kislányt is jó? - mondta Kris.
- Mi az, csak nem megjött a kedved a babázáshoz? - kérdeztem vigyorogva Krist, miközben lopva Robra pillantottam.
- Csak meg akarom ismerni, de ha ez sikerül, ki tudja - mondta egy huncut mosollyal Robra nézve.
- Ajjaj haver, lehet, hamarosan nem csak én leszek apaszerepben?
- Hát meglátjuk, a lényeg, hogy mindig együtt legyünk babával vagy anélkül, de, ha akarod, akár miért ne? Lenne egy kis Kristenünk, belegondolva nem is lenne rossz. - mondta Rob Kristen felé fordulva.
- Komolyan? Nem bánnád, ha ilyen fiatalon lenne babánk? - kérdezte tőle Kris.
- Ha veled vagyok, nem. Szeretlek és, ha te szeretnéd, akkor én is - mondta neki Rob és megcsókolta.
- Na, gyerekek, ne itt álljatok neki a baba projektnek - viccelődtem velük, mire nevetni kezdtek.
Ki gondolta volna, hogy egyszer ilyet hallok Robtól. Bár magamról sem gondoltam volna, és tessék.
De jó látni, hogy ilyen boldogok Krisszel.
A srácok maradtak még egy kicsit, majd elmentek.
Nem sokkal később, lezuhanyoztam és ágyba dőltem.

/Ashley/

Még este hívott anya, és nem telefonon akartam elmesélni neki a történteket, így megígértem reggel mielőtt bölcsibe viszem Lilt, benézünk hozzájuk.
Reggel a szokásos teendők elvégzése után, már úton is voltunk anyáékhoz.
Miután odaértünk, apa magához vette Lilt, míg én anyával beszélgettem.
Persze, szóról szóra mindent kiszedett belőlem.
- Annyira örülök, hogy minden rendbe jött. Látod, megmondtam. Valamikor elhozhatnád őt, hogy megismerjük.
- Rendben- feleltem, tudtam, hogy addig úgyse szabadulok tőle.
Miután jól kifaggatott, ideje volt mennünk.
Lilt elvittem a bölcsibe, én pedig dolgozni mentem.
Belépve az irodába megjelent előttem Sarah.
Mivel az arcomról szinte levakarhatatlan volt a mosoly, neki is röviden elmeséltem mi történt.
- Hát gratulálok. Kifogni egy ilyen pasit? Híres, gazdag, nem zavarja, hogy van egy lányod, imád téged és nem utolsó sorba irtó dögös.
- Bizony. Nem gondoltam volna, hogy képes lesz így is elfogadni, de most érzem, hogy még soha nem voltam ilyen boldog - mondtam Sarahnak.
- Meg is érdemled barátnőm - jött oda hozzám és megölelt.
A mesélés után belevetettük magunkat a munkába.
Ismét várt ránk egy fotózás.
Egy színésszel lesz interjú az újságban és ehhez készítünk képeket. És mikor megláttam a stúdióban ki a színész, az arcomról is lefagyott a mosoly.
Nikki Reed.
Na, ennyit a boldogságomnak.
Remélem beszélnem nem kell vele, ha mégis nem lesz semmi cirkusz Kellan miatt.
Ha Kellan csak barátként is, de Nikki biztos, hogy többet érez iránta, ezért is utál annyira.
Míg a fotósok dolgoztak, próbáltam nem rá figyelni, és a szünetekben is elkerülni őt, de egyszer nem sikerült.
- Szia - köszönt rám vigyorogva mire visszaköszöntem.
Nem habozott tovább, rögtön a közepébe vágott.
És sejtettem, hogy a lányommal jön elő. Kellan gondolom elmesélte nekik, mi történt miután elment tőlem a parton.
- Kellan mesélte, hogy van egy lányod.
- Igen, van.
- Sajnálom, hogy Kellanal nem jött össze a dolog, tudod ő nem az az apa típus - mondta vigyorogva.
Még hogy sajnálod - gondoltam magamban.
Majd lefagy a vigyor az arcodról.
Úgy tűnik, még nem tudja, hogy Kellanal rendbe hoztuk a dolgokat.
- Hát, úgy tűnik mégsem. Tegnap eljött hozzám, és mindent megbeszéltünk, és ott folytatjuk, ahol abbahagytuk - vágtam most én a képébe egy hatalmas mosollyal az arcomon.
- Mi??? - kérdezte most már egyáltalán nem mosolyogva.
- Jól hallottad. Kellanal ismét együtt vagyunk - mondtam neki, mire hála istennek nem tudott válaszolni, mert vége lett a szünetnek.
Szóval jól gondoltam.
Ő odavan Kellanért.
Azért magamról se gondoltam, hogy egyszer így beszélek valakivel, de jobb, ha tudja, mihez tartsa magát.
Te jó ég ezt én mondtam?
Csak remélem, hogyha odalesznek együtt forgatni, nem mászik rá Kellanra, hogy közénk álljon.
Bár belőle bármit kinézek - gondoltam magamban és a fotózás hátralevő részében próbáltam elkerülni.
Nem sokkal a fotózás vége előtt, Kellan hívott, hogy munka után értem jön, és együtt elmehetnénk Lilért.
Ahogy vele beszéltem Nikki is pont a közelben volt.
Majd szétvetette a méreg, de nem érdekelt.
Alig vártam, hogy leteljen a munkaidőt és értem jöjjön az én macim.
Mikor végre végeztem, elköszöntem Sarahtól és indultam is Kellanhoz, aki már a bejáratnál várt.
Ahogy meglátott, rögtön odajött hozzám és a karjaiba kapott.
- Csak nem ennyire hiányoztam? - kérdeztem tőle.
- De még mennyire - válaszolta és egy szenvedélyes csókkal bizonyította is.
A kocsija felé sétálva mesélte, hogy beszélt Robbal és Krisszel, és említette a vacsora meghívásukat, és, hogy szeretnék, ha Lilt is elvinném.
Meglepett a dolog, de nagyon kedves tőlük. Mondtam Kellannak, hogy rendben és hogy akármelyik este jó.
Fel is hívta Krist, és megbeszélték, hogy holnap este megejtjük azt a vacsorát.
Ekkor jutott eszembe Nikki.
De Kellan megnyugtatott, hogy ő nem lesz ott.
Majd elmeséltem neki a mai beszélgetésemet vele, még ő is meglepődött, hogy miket vágtam Nikki fejéhez, de örült, hogy elmondtam neki.
Kissé viszont nyugtalanított ez a vacsora, főleg, hogy Lilt is elvisszük.
-,Ne aggódj, minden klassz lesz. A csajok alig várják, hogy megismerhessék. Főleg Kris.
Elmesélte azt is, hogy hallván, hogy van egy lányom, és örülnek, hogy ennek ellenére minden rendben Kellannal, náluk is felmerült a babakérdés.
Meglepődtem ezen, de hisz szeretik egymást, akkor miért ne.
- Apropó, ha már vacsora. Ha van kedved, egyik este vacsorázhatnánk a szüleimnél. Anya alig várja, hogy megismerhessen - fordultam felé, miközben a bölcsi felé kocsikáztunk.
- Hűha. Ez lesz az első alkalom, hogy valaki bemutat a szüleinek. Remélem nem lesz semmi gáz.
- Nyugi, ők is olyan hamar megkedvelnek, mint amilyen hamar én megszerettelek - mondtam neki, mire egy gyors csókot nyomott az ajkaimra.
- Az utat figyeld - mondtam neki.
Az út hátralevő részében egyik kezével a kormányt, másikkal a kezem fogta.
Még mindig néha azt hittem, csak álmodom ezt az egészet.
Hogy velem van egy ilyen pasi, mint ő, aki a világ legnagyobb nőcsábásza volt, itt van velem, szeret és elfogad a lányommal együtt.
Nem tudom mivel érdemeltem ki őt, és ezt a sok boldogságot, de hálás vagyok a sorsnak, amiért megismertem őt.