5.fejezet

/Kristen/

Egy ideig némám vesztünk el egymás tekintetében, majd egyre közelebb jött, míg végül leült mellém a kanapéra.
-Hogy hogy itt? Magára hagytad a barátnőd? - kérdezte tőle egy kis éllel a hangokban.
-Alszik, én pedig nem voltam még álmos. És te? Nick? - kérdezte Rob.
-Ő is elaludt mire felmentem - válaszoltam.
Azon gondolkoztam jobb lenne ha inkább felmennék, különben ha Rob ismét bepróbálkozik nem akarod elgyengülni.
Bár elég lesz arra gondolnom, hogy nem olyan rég még Ninát csókolgatta, sőt nem is csak csókolta és erre gondolva biztos képes leszek megtartani a távolságot kettőnk között, ha át akarná lépni a határt.
Egy ideig egymás mellett ülve meredtünk magunk elé, mikor felakartam állni, hogy felmenjek a de talán túl hirtelen tettem és megszédültem.
Rob időben kapott utánam, és vesztemre ismét a karjaiban találtam magam.
-Jó vagy? - kérdezte majd visszaültetett szorosan maga mellé, karjait még mindig a derekamon tartva.
-Persze, csak lehet, hogy hirtelen álltam fel. Jobb ha felmegyek - mondtam.
-Ne, maradj még - kérte.
-Rob, ezt megbeszéltük - mondtam felé fordulva miközben ajkaival ismét vészesen közeledett felém, ezzel pedig elérve, hogy józanul gondolkodjak.
-Kérlek, csak még egyszer hagy csókoljalak meg - kérte miközben végig a szemembe nézett, és éreztem bármennyire sem helyes képtelen leszek nemet mondani neki, mert jelen pillanatban semmire sem vágyom jobban csak a csókjára.
Csak utoljára és aztán végleg elfelejtem - döntöttem el magamban, majd megcsókoltam.
Először meglepődött, hogy én csókoltam meg, majd viszonozta csókot.
Karjai még mindig a derekamon voltak, majd meg nem szakítva csókunkat háttal eldőlt a kanapén engem is magával húzva, így rajta feküdtem miközben tovább ízlelhettük egymás ajkait.
Nyelve bebocsájtást kért a számba amit én örömmel adtam meg.
Amint nyelveink egymásra találtak szenvedélyesen kergették egymást, míg édes érintései a derekamon táncoltak.
Miután már fogyott a levegőnk ajkaink elváltak egymástól, fejem a mellkasára hajtottam, míg kissé megnyugszunk.
Bár tudtam, hogy egyáltalán itt se kéne lennem, mégis hihetetlen nyugalmat és boldogságot éreztem a karjaiban fekve, miközben azt reméltem senkinek sem áll eszében most lejönni a nappaliba.
Egy kicsit még így feküdtem a karjaiban.
Felemeltem a fejem és még egyszer megcsókoltam.
Ő is tudta, érezhette, hogy ez most tényleg az utolsó lesz, mert olyan szenvedéllyes csókolt vissza, hogy már annak is örültem ha képes leszek elszakadni tőle.
Szenvedéllyes teli csókunk után egy kis puszit lehetlem a szájára, majd bármennyire is nehezemre esett felkeltem róla és magam mögött hagyva őt felmentem az emeleten alvó vőlegényemhez.
Rob megkapta amit akart, még egy csókot, sőt nem csak egyet.
Ő megkapta és én is.
De ennyi, ez többet nem fordul elő.
Holnaptól igyekezni fogok ennek és az előző estéknek is minden percét amit vele töltöttek kiűzni a gondolataimból és csak Nickre és az előttünk álló hétvégére gondolni.
Óvatosan ne hogy felébresszem feküdtem be Nick mellé.
Lehajtottam a fejem a párnára, majd ismét a lent történtek képei villantak fel előttem.
Szinte nem is ismerek magamra, mióta Robot megismertem.
Olyan reakciókat és érzéseket vált ki belőlem amiket Nick soha.
Bármennyire is élveztem a vele töltött lopott perceket ennek itt a vége.
Minden vissza fog ferülni a régi kerékvágásba, legalábbis ha rajtam múlik.
Nem akarom felrúgni a Nickel való kapcsolatom és nem is tehetem ezt vele.
Addig töprengtem ezeken míg nem végre elnyomott az álom.
Hiába aludtam el később mégis hamarabb ébredtem mint Nick, sőt nemtudom hogyan de a karjaiban ébredtem.
-Jó reggelt kicsim - köszönt rám álmosan.
-Neked is - adtam most én egy csókot neki.
-Hol voltál az éjjel? Felébredtem de nem voltál itt - kérdezte.
-Nemtudtam aludni és lementem inni egy pohár tejet - vallottam be, ami tulajdonképpen igaz is volt, leszámítva az utána történteket amikről eszem ágában sem volt beszélni Nicknek.
-Lemegyünk reggelizni? - kérdezte.
-Persze - feleltem majd kimáasztam a karjaiból is, és magamra kaptam egy köntös amit itt szoktam használni ha itt alszom.
Nick is magára kapott valamit és lementünk a konyhába, ahol a lányok és Claireék már a reggelin ügyködtek.
-Jó reggelt - köszöntünk Nickel.
-Nektek is - jött a válaszuk.
-Jókor pont kész a reggeli - felelte Claire.
Leültünk az asztalhoz majd neki álltunk elfogyasztani a reggelit mikor megjelent az ajtóban Rob és Nina.
-Jó reggelt. Remélem nem baj anya Nina itt aludt - szólalt meg Rob.
-Dehogy kicsim, gyertek ti is enni - válaszolta Claire.
Rob leültek szerencsétlenségemre a mellettem lévő székre, Nina pedig az ölébe ült.
Próbáltam a reggelimre koncentráni ami elég nehezen mert, ugyanis szinte mind végig magamon éreztem Rob tekintetét.
- Kicsit később ha kinyit bevásárlóközpont mehetnénk is - szólalt meg reggeli után Lizzy.
-Megint vásárolni? - kérdezte Nick.
-Megint. De te nem jössz - vágta oda neki Vic.
-Miért is?
-Mert csak. Kris akar venni ezt azt, te addig pihenj - mondta Vic.
-Zavarna ha én is mennék? - kérdezte Nina felém fordulva.
-Engem nem - próbáltam úgy válaszolni, hogy ne lássa hogy igenis zavarna.
-Ha Nick nem is jöhet, te velünk jöhetnéd édes - nézett Nina Robra, aki rám pillantott.
-Ha nem zavarja a lányokat miért ne, itt talán nem ismernek fel annyian - tette hozzá.
-Felőlün jöhetsz. Kris? - fordult felém Lizzy.
-Felőlem is - mondtam, de közben nem néztem Robra.
Oké, akkor elkészülünk és indulahtunk is - adta parancsba Lizzy.
Még jó, hogy én nem vagyok egy váráslás mániás, bár erre itt vannak helyettem a csajok - gondoltam magamban.
Az a gondolat viszont, hogy Rob és Nina is velünk jönnek cseppet sem dobott fel.
Felmentünk az emeletre és még az ágyban összebújba töltöttünk egy kis időt Nickel, majd mivl ő itthon marad én elmentem készülődni.
Lezuhanyoztam és felöltöztem, és a nappaliban vártam a lányokat.
Pechemre Rob volt az aki utánam először elkészült.
Én ismét a kanapén ültem, de hála az égnek most nem jött közelebb csak megállt az ajtóban.
Pillanatokkal klsőbb jött meg Nina és rögtön Rob nyakába vetette magát.
Utána jött le Lizzy és Vic indulásra készen.
-Akkor indulás - szólaltak meg a lányok.
-Aztán siessetek haza - szólalt meg a hátunk mögül Nick.
-Igyekszünk, remélem hamar túlesünk rajta - próbáltam halkan mondani, hogy Lizzyék ne hallják, bár tudják, hogy én nem vagyok annyira oda a vásárlásért.
-Egy kis időt csak kibírtok külön, gondoljatok a hétvégére - mondta Lizzy.
Nick a karjaiba zárt és a szokottnál is szenvedélyesebben csókolt meg, amit én viszonoztam.
Ahogy eszembe jutott Rob csókja, rögtön el is űztem ezeket a gondolataimat.
-Szeretlek - mondta még egy puszi után.
-Én is - válaszoltam.
Nemtudom, hogy a történtek után mondhatom e ezt, de még mindig nagyon szeretem őt, csak nemtudom elléggé e ahhoz, hogy idővel majd hozzámenjek.
Ne is gondolj erre verd ki őt a fejedből - mondtam magamban és elűzve ezeket a gondolataimat csak a Nickel való hétvégére gondoltam, aminek a gondolata boldoggá tett.
Kocsival mentünk mivel a bevásárlóközpont nincs épp közel.
Megérkezvén Lizzyék belevetették magukat a butikok kínálatába engem is magukkal ráncigálva, sőt Nina és Rob is jöttek velünk.
Néhány bolt után Lizzy és Viccel előébb voltunk, míg Robék lemaradtak.
Szerettem volna egy hasonló ajándékot Nicknek mint az én tőle kapott láncom, csak mondjuk egy karkötő formájában.
A lányok szerint jó ötlet így egy ékszer bolt felé vettük az irányt.
Meg is találtuk a tökéleteset amibe bele tudják gravírozni a feliratot mint az én láncomon.
-Mit gondoltok jó lesz rá? - kérdeztem a lányoktól a karkötő méretét nézve, mivel még ilyesmit nem vettem Nicknek.
-Egy pillanat - szólalt meg Lizzy majd kiment a bolt elé és Robal tért vissza, hála az égnek Nina nélkül.
-Robon kirpóbálhatjuk, ha neki jó Nicknek is biztos jó lesz - mondta Lizzy.
Az eladónő ideadta a karkötőt, Rob közelebb jött hozzám és feltettem rá.
Ahogy egymáshoz értünk mintha ezernyi szikre pattogott volna köztünk, de próbáltam nem is figyelni erre, sőt még a szemébe se néztem.
-Ez nagyon szép, Nick biztos örülni fog neki - mondta, mire én nem válaszoltam.
-Na látjátok, mégis milyen jó, hogy Rob velünk jött.
Miután a méret jó így kipróbálva Robon, belegravírozták a feliratot, becsomagoltatuk és kifizettük.
-Ez nagyo szép lett, Nick odáig lesz - szólalt meg Vic ahogy kiértünk az üzletből.
-Oké, akkor kerítsünk még egy fehérnemű boltot - mondta Lizzy.
-Minek is? - kérdeztem.
-Ugyan, kerítünk néhány klassz darabot a hétvégére - mondták mosolyogva a lányok.
Ennél a kijelentésüknél inkább rá se néztem Robra, akihez időközben csatlakozott Nina is.
Rá is bukkantunk egy fehérnemű butikra, Rob pedig odakint megvárt minket a csomagokkal.
Lizzyék néhány elég kihívó darabot is rám eröltettek, de végül néhány hála az égnek szolídabb darabot vettünk.
Gyorsan telt az idő lassan dél körül járt mire végeztünk.
-Indulhatunk? - kérdezte Rob.
-Mi még szétnéznénk néhány helyen - mondta Lizzy.
-Oké, de mi megyünk - mondta Rob egyetértve Ninával.
-Hazaviszem Ninát, utána téged is, ha nem akarsz maradni a lányokkal - mondta felém fordulva.
Na az kéne még csak, hogy ismét kettesben legyünk.
-Igen, haza mennék, majd szólok Nicknek, hogy később átnézek, de nem fontos elsétálok - mondtam neki.
-Ugyan, ilyen hidegbe hagyd hogy Rob elvigyen. Kiteszitek Ninát utána hazafelé menet kirak téged otthon - mondta Vic.
-Mondom, nem fontos sétálok egyet.
-Ne makacskodj, menjetek - erősködött Lizzy, így nem volt más választásom.
Bár semmi kedvem nem volt azt nézni hogyan enyelegnek előttem egész úton.
Elköszöntünk Lizzyékről, akik miután eljöttünk rögtön ismét belevetették magukat az üzletekbe.
Nina Rob mellé ült előre én pedig hátra.
Út közben Rob néha hátra pillantott rám, de próbáltam tudomást sem venni róla.
-Köszi édes, később látlak? - kérdezte Nina ahogy megérkeztünk hozzá.
-Persze, este gyere át - mondta neki Rob.
-Akkor este - mondta Nina majd megcsókolták egymást, majd Nina kiszállt mi pedig elindultunk.
Út közben egy szót sem szoltunk egymáshoz ami egy idő után elég zavaró volt, de végre megérkeztünk hozzánk.
Rob is kiszállt velem majd mellém jött, mikor épp nyílt a házunk ajtaja.
Cameron lépett ki aki épp indulni készült ahogy látom, anyával a nyomában ahogy kikisérte.
Ahogy meglátott mindket persze rögtön ránk vetette magát, így neki és Cameronnak is bemutattam Robot.
Anya teljesen fel volt pörögve mint mindig, így nem úszta meg sem Rob sem én hogy anya bejjebb invitálja.
Apa pont nem volt itthon.
Anya megkínálta Robot valamivel és nem úsztunk meg egy kis beszélgetést.
Mivel anya is sokat hallott már róla Nicktől, alig vártam, hogy ő is megismerhesse.
Beszélgettünk egy ideig, majd anya magunkra hagyott mindket mert el kell mennie.
Végre - gondoltam magamban.
Kicsit vártam már, mert nemtudom meddig lettem volna még képes a közelében lenni.
Rob udvariasan elköszönt anyától, aki megígértette vele, hogy ha tud majd átjön még.
És ugye ki tudna nemet mondani anyának?
Míg anya készülődött az emeleten én kikisírtem Robot.
-Köszi, hogy elhoztál - mondtam neki az ajtónban.
-Nincsmit , később találkozunk - válaszolta, majd hozzám hajol amitől megrémültem, hogy ismét megakar csókolni.
De szerencsémre vagy bánatomra csak egy puszit adott az arcomra, még egyszer egymás szemébe néztünk majd elment.
Becsukva magam mögött az ajtót a szobámba mentem, ahol az ágyon elfekve gondoltam át a mai nap történéseit.
Nemtudom meddig feküdhettem a gondolataimba merülve, de anya már nem volt itthon mire lementem.
A konyha felé vettem az irányt mikor csengettek.
Biztos Nick az - gondoltam magamban, és mentem ajtót nyitni.